"Krisz egy mozdulattal elintézte a takarítást barátja szobájában. Összefogta a lepedő négy csücskét és az egészet levágta a földre. Ben közben hozott be egy kistányért, Eli pedig lekucorodott az ablak alá. Annyira szánalmas látványt nyújtott, hogy Krisz kénytelen volt hozzászólni.
- Figyi öcskös, nagyon szarul nézel ki...
- Eddig is szar volt, most is szar... Csak most jobban. Nincs értelme...
Krisz nem szokta meg, hogy Eliot beszél. Néha kifejezetten sokkolta az, ha hallotta őt 3 mondatnál többet beszélni. Igaz, most sem mondott többet, de Krisz valahol mélyen a zsigereiben megérezte, hogy mellette kell lennie és segítenie kell neki, különben ebben a kis emberben annyi gyűlölet és fájdalom gyűlik majd fel, hogy fel tudja robbantani vele a világot.
- Na, mindegy, most majd jó lesz. Gyere közelebb, mert kimaradsz a lényegből. - Krisz elkezdte kipakolni a táskája tartalmát az ágy közepére.
- Fű. Tuti cucc, kipróbáltam. Vodka. Nem bolti, csempészték az oroszoktól. Ez kiöli még a lelket is belőletek. Bogyók. Nyugtató, altató, egy kis ez-az, vodkával menő lesz.
A fiúknak még nem is volt idejük felocsúdni, mire Eliot már bontogatta a gyógyszert miközben jó nagyot húzott a vodkából."
