"Az apja a konyhaszekrényt támasztva bámulta a padlót, az anyja zokogott és céltalanul járkált a lakásban, Eli pedig csak ült a sarokban és azzal az irritáló nagy szemével őt bámulta. Pont őt. Lehet, hogy az öccse nem szokott pislogni? Akárhogy is van, neki most ez volt az érzése.
Várta a szidást. Vagy a pofont. Esetleg pofonokat? Valaminek történnie kéne, mert ez így nem normális. Itt most le kéne szakadnia az égnek, felrobbannia a világnak, összeesnie az univerzumnak.
A feszültséget szinte tapintani lehetett a levegőben, de az apja még mindig nem szólt hozzá. Ilyet még nem látott, nem tudta, mi fog következni.
Hosszú percek után az apja ránézett, de olyan lassan, mintha csak lassított felvétel lenne, és halkan, nagyon-nagyon halkan végre megszólalt."
